Bocs, sok volt a dolgunk a héten. Senkit nem érdekel.
Hiába, netes nagyhatalom lettünk, hisz tele már a padlás az ígérgetésekkel, meg a fogadkozásokkal a feszesebb kontenttel kapcsolatban, ehhez képest állandósult a hetes csúszás. Ami akkor sem a legszerencsésebb egy TV-műsor esetében, ha létezik RTL Most.

A mentorházas rendszer jobbára ugyanaz maradt, mint eddig, annyi csavarral, hogy a csatornának nem volt kedve fizetni négy újabb se(nkit)gítőt egy-egy adás erejéig sem, úgyhogy maradt az a verzió, hogy két versenyzőt fixen továbbvisz a mentora, és másik kettőt meg odavet a társaknak, hogy válasszanak egyet ki ők.

A két adás (szombat, vasárnap) egy bejegyzést kap, bőven el fog férni.

Radics Gigi brigádjával kezdünk, a Fiúkkal.

Barna Martint előre temeti a zsűri, hogy ilyen rossz, meg olyan hitvány, oké, ez lefutott ügy, kár is kinyitnia a száját.
Egy rapbetéttel súlyosbított cigány mű-népdalt ad elő, annak, aki ilyet szeret, biztos tetszik, én ebből a műfajból csak és kizárólag az Acalari bombára vagyok vevő.
Ha csak ezt a produkcióját nézem, akkor ő simán elengedhető.

Mézes Norbert a következő. Sajnos nem jutottál tovább... ja, igen, várjuk meg, mit énekel.
Rihannát biztos zavarná ez az ízléstelenkedés, ha lenne olyan mértékű ízléstelenség, ami őt zavarni tudná. Hamis, vontatott, levegőmarkolászós vernyogás volt. A viszont látásra.

Kovács Pál... ő miről is emlékezetes? Megvan: semmiről.
Britneyt énekel, ami bölcs választás, tekintve, hogy az eredeti egy olyan felháborítóan tehetségtelen nyekergés, aminél bárki jobbat énekel, akinek van hangja. Nekem ez egy szórakoztató produkció volt. A mentorok természetesen alaposan lehúzzák.

Gulyás Roland Linkin Parkot hozott, ami jó, mert a divatos közvélekedéssel szemben az igenis egy nívós, jó zene, érdekes, képzett énekkel. Roland nagyon profin adta elő; pech, hogy ez pont egy érzelmesebb típusú, mélyről feltörően szenvedős dal. Egy kicsivel több zsigeri szenvedés belefért volna. Mindegy, sima továbbjutó a srác.

Bereznay Dániel sokadszorra bizonyítja, hogy egy karakteres hangú, képzett, profi énekes. Most is jól énekelt. Ő azért továbbra is amolyan "na és kit vigyek harmadiknak?"-kategória.
Gáspár Laci végig jee, hó, meg ezaz!-ozta az egész dalt, ami eléggé zavaró - nekem, nézőnek. Mennyire zökkentheti ki a versenyzőt?

Nagy Krisztián még csak annyit adott elő a dalból, hogy "úúúúúuuuúú, áaaáááá", én már eldöntöttem, hogy ő biztos továbbjutó. Kérdés nincs, vita nincs, haladjunk.

Ezután következik az a rész, ami a műsor drámai csúcspontja hivatott lenni, és amit rettentően utálok: egy borzasztó felesleges, üres, vontatott, szakmaiságtól tökéletesen mentes nyűglődés a mentor(ok) részéről, iszonyúan túltolt, időrabló feszültségkeltés az ítélet kihirdetésekor (viszlek-nem viszlek), és persze a versenyzők reakciói, a tinilányos zokogás, öröm-vagy bánatkönnyek formájában. Blöeh.

Ehelyett következzenek a tények:
Radics Gigi döntős triója:
Nagy Krisztián, Gulyás Roland, Mézes Norbert - (Bereznay Dániel)
Ráadászsűritag triója:
Nagy Krisztián, Gulyás Roland, Bereznay Dániel - (Kovács Pál)
Spoiler: ha Nagy Krisztián véletlenül idegosztályra kerülne az élő show idejére, akkor Kovács Pál ugorjon be a helyére.

Azt lehet mondani, hogy Gigi nagy baklövést nem követett el, az meg egyértelmű, hogy a csatornának Mézes Norbert kell, szóval ő lerázhatatlan.

Puskás Peti jön, és a 25 felettiek.
Nagyszerűen fogunk szórakozni. Nem. Borítékolható rengeteg kínos feszengés.

Hegedűs Péter megint meghozta a Hangulatot, azt a Bizonyost. Nekem például az "inkább festeném ehelyett a kerítést"-hangulatom lett.

David Vardanov nagyon tisztán, és szépen énekelt - ismét. Elég jellegzetes, magas hangja van, felhívnám a figyelmet az ő magas, ámde élvezetes és férfias hangja, és Mézes Norbert max vásári mutatványnak beillő, kisfiúsan magas, erőltetett hangja közötti kontrasztra. Tükörsima továbbjutó.
A mentorok eszük nélkül fikázzák, eszerint ki tudja miért, de szegénynek nincs maradása a továbbiakban.

Rékasi Dezső egy olyan dallal készült, amiről már mindenki minden bőrt lenyúzott. mégis sikerült jól, és emlékezetesen előadnia. Bárcsak ne veregetné a szabad kezével a mellkasát előadás közben.

Snezaja Pecija totál kivan: sír a szám előtt, alatt, és főleg után. Valaki vegye már ki a félbevágott hagymát a mellényzsebéből!
Fáradt, szomorú, és eléggé hamiskás éneklést vezetett elő, tűsarokkal szétdagonyázott gyeppel súlyosbítva. Ezzel a válogatón max egy igenre lett volna jó, mert Pumpedék.

Berta Dániel nem hozta a seprűgitárt, ezzel a manőverrel az egyénisége 98%-át is otthon hagyta. Nagyon el akarta énekelni a dalt, tudja ő, hogy meddig érnek a hangjának és a tudásának a korlátai. Mindegy, nem volt se jó, se rossz.

Abaházi Nagy Lívia: lécci, bármit, csak operát ne, csak operát ne, csak operát ne.
Operát énekel.
Viszlát.

Puskás Peti triója:
Abaházi Nagy Lívia, Berta Dániel, Hegedűs Péter - (Snezaja Pecija)
Ráadászsűritag triója:
David Vardanov, Rékasi Dezső, Berta Dániel - (Snezaja Pecija)

Nothing special: just a Puskás Peti-things happen.
Dani mellé muszáj volt olyasvalakit párba rakni, akit a zsűrik biztos nem juttatnának tovább. Hegedűs Pétert viszont elvből nem. Sohasem.
Egyébként ez volt a címben említett egyik pont, amikor a mentornak esélye lett volna korrigálnia a saját elvetemült baromságát. Ez ezúttal nem történt meg.

ByeAlex, és a Lányok.

Nemrégiben odáig ragadtattam magam, hogy olyasmit állítsak: az idei zsűriben ByeAlex az egyedüli, az utolsó, aki még megőrzött valamennyit a józan eszéből.
A székosztón már lehetett érezni, hogy "ebbül baj lesz (more)", de igazán csak ebben az adásban eresztette ki idiotizmusának oroszlánkörmeit.
Az, hogy Alex egyedi mentorálási módszerek alapján, a lehető legjobb alapanyagot addig lúgozva mindent megtesz, hogy végül mihamarabb kiszálljon a versengésből, szíve joga. Az, hogy sok, igazán nívós és tehetséges lánytól vonja meg a lehetőséget, hogy az RTL hátszelét felhasználva érvényesüljenek, sem kiheverhetetlen csapás, elvégre az igazán jó és elhivatott előadók, így vagy úgy, de idővel úgyis megtalálják a színpadukat, a kiadójukat, és legfőképpen a közönségüket. Az viszont nehezen tolerálható, hogy nézók százezreinek szórakozását silányítja le, teszi számukra érdektelenné.
És még egy, megkerülhetetlen dolog, ami miatt ebben a részben Alexen oda-vissza fogok szántani az ekével. Bizony, nem más, mint AZ az akármi, amit Majkával követtek el. És most nem a 100 ruppónyi közpénz felnyalásáról van szó. Kellett nekik, gondolom kenyérre. Ennyiért más is lehajol az utcán. Még csak nem is az NKA-támogatása a para. Aki nem szatyorban él, az tudja, hogy ha ebben az országban valaminek Nemzeti Kulturális Alap a neve, akkor annak vajmi kevés köze van a kultúrához, vagy a kulturáltsághoz. A baj az, hogy ByeAlex hosszú évek kitartó, kizökkenthetetlen munkájával alakította ki magáról az érzékeny, művészkedő, őszinte de igényes, a sznobságig elvont, mármár ezoterikusan alkotó és mentorkodó előadó imidzsét. Majd mindezeket zárójelbe teszi, keresztülhúzza, hiteltelenné varázsolja... azzal a valamivel. Énakhang nulla, mondanivaló, dalszöveg, mélység, üzenet mínusz nulla, zenei alap duplanulla.
És ez az ember mentorál másokat. Brrr.

Az adás elején nem is kertel, kerek-perec kijelenti, hogy neki nem az kell, hogy valaki jól énekeljen, hanem hogy legyen meg benne az a kis meghatározhatatlan semmiség, az a kis zsönöszekoá, majdhogynem azt mondja: az x-faktor, ami miatt ő magával fogja vinni. Na, ennek szellemében akkor lássuk.

Serena Rigacci: mélyebb elemzésre térjünk vissza az utolsó adásban. Addig tényleg miről beszélgetünk?
(Na jó, csak annyit: Nirvanát nem lehet anélkül előadni, hogy az ember ne legyen tele egy jó puttonyra való dühhel, csalódottsággal, kilátástalansággal. Serena egy jómódú családból származó, ígéretes énekes karrier előtt álló kislány. Hol vannak benne ezek az érzelmek? Talán sehol.)

Lengyel Annáról ezúttal elfelejtették elmondani, hogy mennyire rá vannak gerjedve a külsejére. Mármint az elején, azért a végén csak elhangzott. Szép, mély tónusú hanggal, színesen és nagyon hitelesen, érzelmesen énekelt. Kettőből eddig kettő továbbjutó - dehát tudtuk, hogy ez a legerősebb csapat.

Tóth Bettinának olyan a beszédhangja, mintha egy műanyag dobozból beszélne kifelé. Bárcsak az énekhangjáról tudnék bármi ilyesmit elmondani, dehát a fojtott nyekergetett, levegőt kapkodó suttogás, sikkantásokkal és morgásokkal kísérve, nos... bagzó macska szint. Nemcsak rossz és unalmas, de idegesítő is.
Mellékesen leszögezném, hogy egy Gáspár Laci által felvezetett, a háttérben elhangzott "fú, bazdmeg" elfelejtődött kivágódni.

Oláh Szandra Klarissza igazán beleadott mindent, de a magasakkal megküzdött, és talán a sok nagyon jó éneklés után, sajnos most énekelt egy kicsit gyengébbet.

Izsó Boglárka - jó, ennyi volt, kimondom: tökre hasonlít az Amerikai pitéből az énekkaros csajra. Iszonyú profin, és tisztán énekelt, ezúttal is. Hogy lehet ezt a mezőnyt három emberre leszűkíteni!?

Erdős Viola, összefoglalnám: egy érzékeny lány, aki kopasz, ketté van vágva a nyelve, tetkói vannak, és vannak testékszerei is. És az éneklés? Olyan ügyesen senki sem tudja teleköpködni a mikrofont, mint ő. Tizenkét random nőből max egy tucatnyi énekel úgy, mint ő, egy igazi gyöngyszem, nagyon meg kell ám becsülni. Szerintem tuti egyre jobb és jobb lesz, még vagy 3-4 utolsó esélyt igazán kellene adni neki.
Na haladjunk.

ByeAlex (nyommancs brigádja) triója:
Erdős Viola, Tóth Bettina, Serena Rigacci - (Izsó Boglárka)
Ráadászsűritag triója:
Izsó Boglárka, Serena Rigacci, Oláh Szandra Klarissza - (Lengyel Anna)

Sokat kell ragozni azt, hogy Alex Művész Úrnak a négy nagyon jó énekeséből sikerült hazaküldenie kettőt, a két másikat pedig megmérkőztette a mentortársaival? Azt a két lányt pedig egyenes ágon továbbvitte, akiknek már a válogatóról sem kellett volna továbbjutniuk? Ízlelgessük ezt egy kicsit.

Gáspár Lacival, és a Zenekarokkal megyünk tovább.
Ez sem könnyű kör, csak itt pont az ellenkezője a helyzet, mint a Lányoknál. Egyáltalán hogyan szedtek össze hat továbbjutót?

A London Kids hatást gyakorolt rám: az első hang után bealudtam, majd a szám végén arra ébredtem, hogy az ereim szeppukut hajtottak végre. Ezek a srácok miért néznek ki úgy, mintha bármelyik pillanatban készülnének összeszarni magukat? Szedjenek hasfogót, vagy tudomisén.
(Egyébként kellemesen elprüntyögtek, a zenészek tudását marha nehéz így felmérni, szóval többnyire a frontember dönti el a zenekarok sorsát, és hát ő, nos... nem valami elsöprően karizmatikus. De az Anna bírja őket, szóval jussanak csak tovább.)

Ricco&Claudia: el se kezdjétek, jöttök az élő adásba, sziasztok.
De most komolyan, kik, ha nem ők? Világszínvonalú éneklés, különösen Riccoé.

A Florian Kvintett énekese annyira elérzékenyült saját magától, hogy végigsírta az egész dalt. Kevés gyötrelmesebb előadást láttam már a műsor ezen szakaszában. Iszonyú amatőr ez a társulat, és nincs bennük semmi olyan jellegű őstehetség, vagy különlegesség, ami miatt bámeddig el kellett volna jutniuk.

A Radio Mobster alig kezdte el a dalát, már lehetett tudni, hogy a hangszeres bandák közül idén ők a legjobbak. Egy grunge-t, meg garázspunkrockot játszó banda, akusztikus hangszerekkel, és mégis tökre jól szólt, egyben volt az egész, az ének is. Egyértelmű továbbjutók.

M&M: megvan mihez tudnám hasonlítani őket: olyan, mint amikor nevetsz, de csak azért, mert csikiznek.
Egyébként jó lett volna, ha a billentyűs srác keze nem csúszik félre az izzadtság miatt, kétszer is. De tényleg: csak ezen múlt.

A Catchy Workshop (Óbuda-Újpest HC, ha esetleg valaki nem jegyezte volna még meg) dobosa tipikusan az a fickó, aki kis mennyiségben szórakoztató, nagy töménységben fárasztó. Egyébként ha valakik, akkor ők nem vették komolyan ezt az egészet: tudták jól, hogy nem fognak ezzel a stílusban semeddig eljutni. Viszont kihasználtak minden pillanatnyi képernyő-megjelenést. Hogy ez mire jó? Kb egy fél évig eljárnak az emberek a bulijaikba, tudod, a banda, amelyik az X-Faktorban volt, aztán egy év, és megint ugyanott tartanak, ahol eddig: bármelyik szombat este félig megtöltenek egy pinceklubot.
(Szórakoztatóan játszottak amúgy, akusztikusban, a szövegből semmit nem értettem, de mindegy is.)

Gáspár Laci triója:
Radio Mobster, Ricco&Claudia, London Kids - (Florian Kvintett)
Ráadászsűritag triója:
Radio Mobster, Ricco&Claudia, London Kids - (Catchy Workshop)

A Florian Kvintett leckét adott elegáns, és sportszerű távozásból. Mármint abból, hogy hogyan ne. Nagy kár, mert amúgy olyan szimpatikusak voltak. Na sipirc haza srácok, mert kihűl a malterosvödör füle, és szar lesz megfogni!

Jövő héten (azaz tegnap) első élő adás, ahol - remélhetőleg - az Istenadta Nép megkezdi az oda nem valók gyors ütemű kiszórását.