Hey, wazzup guys, mizujs? Van itt még valaki?
Volt itt valaki egyáltalán? :)

Az új X-Faktort nézitek? Sajnos mi igen.

Amúgy néztük tavaly is, csak valahogy annyira nyomorúságos és érdektelen volt az egész, hogy nem volt kedvünk írni róla. És, nektek melyik a kedvenc USNK számotok? Ja, hogy az, amelyik a miénk is. A legújabb? Amelyikkel idén januárban (!!) megnyerték a Dal-t? Ó, hogy nem nyerték.

Eközben Serena Rigacci, aki pl 2017-ben NEM nyerte meg a magyar X-Faktort: Serena 

Szóval ja, nézzük idén is. Beszélgessünk!

A Formátum

A műsorfolyam per definitonem zenés tehetségkutató, ehelyett voltaképpen egy Mónika-Show-szerű félreality. Drámai elemekkel sűrűn teleszőtt, főként a zsűri egymás közti konfliktusait bemutató, nagy vonalakban előre megírt, de szövegkönyvileg szabadjára engedett... valami.

A kereskedelmi televíziózás összes vetélkedője-tehetségkutatója erre a vonulatra fut ki idővel, ideértve a főzős műsorokat, de még a "tudományos" (tematikus?) csatornák aranyásós, halfogós, kamionvezetős, konténervásáros műsorait is.

Valószínűleg az értő célközönség idővel mindig a sötét, igénytelen prolik tömege lesz, akik szerint pl a Metropol, a Lokál, meg a Blikk újság, csak azért, mert nagy alakú papírra vannak nyomtatva. Szerintük bizonyára az X-Faktor is az éneklésről szól.

A Műsorvezető(k)

Nem hittük volna, de Kiss Ramóna tökéletesen bevált az alcímbeli poszton, főként, hogy a feladata a... semmi. De tényleg, egy ilyen műsorba minek műsorvezető? Nem elvezeti a vágó, meg a dramaturg utólag az egészet?

Oké, ezek még csak az előválogatók voltak, Ramónának nagyobb szerepe majd az élő showk-ban lesz, de az a szerep akkor is mi? A telefonszámok ismételgetése, és az ordítás az adás végén?

Mindezek hiánya öhm... elviselhető veszteségnek tűnik.

A Mentorok

Sokat elárul a mostani mentorok emberi, és előadóművészi megbecsüléséről, hogy konkrétan visszasírjuk az első néhány széria zsűrijét, pedig aztán annakidején kapták ők is folyamatosan az ívet... Feró, aki nem is tud énekelni, Geszti, aki szintén nem, a Keresztes, aki folyton sír (milyen már?), és a karótnyelt Malek, aki... mit is csinál?

(Zárójelben: a világ infantilizálódott el egy évtized alatt, vagy csak a széria? Az első mentorokat Péternek, Miklósnak, Róbertnek, és Ildikónak hívták, a mostaniakat pedig már egy ideje Lacinak, Petinek, Giginek és Boginak...)

Nem állítom - mert nem tudhatom -, hogy a jelenlegi mentorcsapatban semmi szakmaiság nem lakozik, de a helyzet az, hogy idénre teljesen kiveszett a műsorból az Értékelés, mint olyan. A rendezők csak négyigenes, képzett, nemritkán befutott énekeseket adnak elénk, meg egyértelmű négynemes "Bikicsunájokat". Azokban a ritka pillanatokban, mikor a zsűri nem egymással foglalkozik, akkor vagy ájultan lelkendeznek, és a feltétlen szeretetükről biztosítják a versenyzőt, vagy szemétkednek, fikázódnak, sértegetnek és aláznak.

Ez nem érdekes. Ez nem vicces. Nincs miről beszélni.

A Versenyzők

Elég végignézni a mezőnyön, hogy lássuk: az évenkénti egy, kötelező énekes tehetségkutatás kifulladt. Kis ország, kevés tehetség - azok nagy része is már valamennyire befutott, ismert.

A műsorkészítők kínjukban 14 éves mutálás előtt álló gyerekeket; random külföldieket, kik magyarul egy huncut szót sem tudnak; évek óta klub-falunap szinten együtt játszó zenekarokat; az előző szériákból kiejtett újrázókat; repperek végtelen sorát (egy énekversenybe!); és az önmaguk égetésére bármikor örömmel, újra és újra hajlandó futóbolondokat gereblyéznek össze.

Szomorodjak meg, ha az eddig lement négy adásnyi továbbjutóból egyet is fel tudok idézni.

A Műsorstruktúra

Évek óta ugyanazok a bírálatok érik az X-Faktort, és ezek a kritikák, nézői igények rendre nem hallgattatnak meg. A jelenlegi, full értelmetlen, és egyes pontjaiban sértően igazságtalan szisztéma valamiért be van betonozva, miszerint:
- az Előválogatók a zsűrik drámázásáról, és egyes, kiemelt versenyzők "sztorijairól" szólnak, gyakran 3-5mp-es előadásrészletekkel, és az ezeket követő semmitmondó kritikákkal; megspékelve a véletlenszerű "ez szar, de a zsűri most játszik, ezért továbbjut", és a "ez jó volt, de a zsűri most valamiért másképp idióta, ezért nem jut tovább" esetek sokaságával
- a Tábor a legigazságtalanabb agyrém: látszólag összekombinálnak négy, teljesen más tudású, más stílusban éneklő versenyzőt, hogy bizonyítsanak. Legtöbbször vagy mind továbbjut, vagy mind kiesik - kell-e mondani, hogy ez a fajta Hirtelen Halál rettentő méltatlan helyzeteket szül, most már évadról évadra
- a Székes Feladat: a dráma, a dráma, a dráma, és csak a dráma
- a Mentorház, ahol a legjobban kilóg a (kapanyél) lóláb, miszerint az egész műsor megrendezett. Konzekvensen jót, jól éneklő, tehetséges, képzett és színpadképes énekeseket küldenek haza olyanokért, akiknek a "Sztorija" jobban eladható a hétfői Blikkben, és Borsban.

Nem tudjuk, mi lenne egy kezelhető, igazságos, és nézőként érdekes formátum, de a jelenlegi verzió torka több helyen is véres.

Milyen tehetségkutatót szeretnénk?

Emlékeztetőül jöjjön egy rész egészen 2017-ből, a blog indulásának idejéből, az első bejegyzésünkből:

... mit szeretnétek látni?

- A produkciókat, lehetőleg az elejüktől a végükig.
- Rövid, tömör, korrekt, velős, nem személyeskedő, minimálisan jópofáskodó értékeléseket.
- Nem egyértelmű esetben szavazást.

És mi az, amit nem?

- Nem érdekel a zsűri. Mármint: a tagok, mint személyek, egyáltalán nem. A véleményük érdekel.
- Nem érdekel a műsorvezető sem. Legkevésbé pedig a műsorvezető, és a zsűri interakciói azok, amik érdekelnek.
- Nem vagyunk kíváncsiak a közönségre, mint a hangerejét szavazatzsaroló, vagy szavazatot elveszejtő fegyverként használó masszára. Üljenek kussban a dal alatt, hogy halljuk, és a végén tapsoljanak, ha tetszett.
- Nem érdekel senki sztorija, még annyira sem, hogy honnan érkezett. Első körben maximum egy keresztnevet kérek, hogy meg tudjam szólítani, és ha jó a produkció, akkor esetleg érdekel a vezetékneve is.
- Nem kell az állva tapsolás. Színpadias; felesleges. Ez nem pártbizottsági ülés.
- Az egyértelmű négy igen, vagy négy nem esetében felesleges a szavazás.
- Elítélendő, ha valakit a kora, nemzetisége, vallása, bőrszíne, testalkata, származása, anyagi helyzete, nemi identitása, családi háttere, testi vagy lelki fogyatékossága miatt hátrányosan kezelnek.
- Elítélendő, ha valakit a kora, nemzetisége, vallása, bőrszíne, testalkata, származása, anyagi helyzete, nemi identitása, családi háttere, testi vagy lelki fogyatékossága miatt előnyökben részesítenek.

Kiegészíteném annyival, hogy nálam mindenki, a rap-el, esetleg operettel, operával, vagy népdallal érkezik, az automatikusan egy NEM-mel indul. Ezt átváltoztathatja igenre, ha le tud nyűgözni azzal, hogy a stílusán belül valami olyan kiemelkedőt mutat be, ami még egy kívülállót is szórakoztat. És ez még mindig egy erősen fenntartásos igen lesz, egyszerűen azért, mert a könnyűzenei(!) éneklést(!) nem tudom ugyanazzal a mérleggel mérni, mint a fenti műfajok képviselőit.

Nyilván nem elvárható, hogy a kedvünkért (és talán még néhányunk kedvéért) tegyék be a zsűribe a Puzsért, a Gesztit, a Malekot, és... még egyszer a Puzsért, továbbá hogy támasszák fel az Antal Imrét a kulturált, normális műsorvezetés céljából. De az talán működhetne, ha a bazári szórakoztatásból visszavennének, a nívós tartalomgyártás javára.

...valóban működne? Avagy: miért bukott meg a Voice?

Lehet-e a rövid válasz az, hogy azért, mert a TV2 csinálta?

A Voice struktúrája nagyjából megfelelő egy eszményi, énekes tehetségkutatóhoz.
Mégis, töredelmesen bevalljuk: mi sem nagyon követtük. Talán az már túl steril volt; úgy valahogy mikor már agyoncukrozzák a bolti gyümölcsjoghurtokat, és utána az ember a gyümölcsből és natúrjoghurtból turmixolt gyümölcsjoghurtot ízetlennek érzi.
Lehet az is baj volt, hogy a zsűri olyan szinten volt semmilyen, hogy az már komikumba csapott (emlékezetes, ahogy mindenki amiatt aggódott, hogy Somló Tamás megélje a döntőt, idő előtti végzetes bekómálás nélkül).

Ha mindehhez hozzáveszzük a fentebb már ecsetelt problémát (miszerint kevés az új tehetség, aki még érdekes, eladható, színes arc is mellé), akkor lehet, hogy az jön ki, hogy nem is érdemes kísérletezni mással.


És ami még kérdés: vajon erre a blogra lenne igény? Szeretnétek, hogy hétről-hétre kifröcsögjük ide a műsorral szembeni ellenérzéseinket?