Emberek, akiknek elvileg a tehetségeket kutatják

A ráadás zsűritag

A ráadás zsűritag

X-Faktor, 13.epizód (avagy)

2017. november 25. - Paraphone

Mi is lehetne kapósabb, és közérdekűbb, mint egy két hetes tv-műsor elemzése? Talán egy tavalyelőtti kártyanaptár. (Nem az a fajta, aminek a hátulján félmeztelen nő van. Az a fajta, amin az van: Boldog Új Évet Kívánnak a Kéményseprők!)
RTLMost. 11.11.-i adás.



Pedig fontos lenne, hogy írjunk, jóval naprakészebben, hiszen a napokban még olvasói visszajelzéseket is kaptunk.

Az egyik észrevétel az volt, hogy a kutya nem olvassa a blogot.
Ez egy valós probléma (mármint: nekünk probléma, elvégre nem az asztalfióknak szándékoztunk írni, hanem a széles nyilvánosságnak), ami több összetevőből áll, úgymint:
- 2017-ben új blogot senki nem olvas. A "piac" telített, minden témakör megtalálta a kritikus számú követőjét, ezek a jól bejáratott blogok kb 2005 óta működnek, frissülnek minimum heti rendszerességgel. Nagyon fergetegesnek, egyedinek ÉS szerencsésnek kell lenni ahhoz, hogy egy oldal ebbe a körbe bekerüljön, és/vagy hatalmas hátszéllel kell rendelkezi ahhoz,hogy pl mondjuk az Index.hu blogajánlójába állandóan benyomjanak, mint azokat a hitvány fantazy-oldalakat, melyeket 15 éves ragyás informatikus srácok írnak heves önkielégítés közben, egyes szám első személyben a prostitúció, az édeshármas, a párcserés szex, és a swingerkedés témaköreiben.
- Maga a téma nem kimondottan kattintásvadász. Az írni-olvasni tudó közép-és felsőosztály tagjai befogott orral, tüntetően vonják ki magukat az X-Faktor nyújtotta alantas, bulváros, harsány szórakozás alól. Azok a szellemileg alulbútorozott néprétegek pedig, akikben őszinte, valós érzelmeket, indulatokat, és izgalmakat gerjesztenek az egyes epizódok, nem olvasnak el semmit, ami a STOP-táblánál nagyságrendileg hosszabb, vagy amit nem nyomnak a kezükbe reggelente a metró bejáratánál.
- Végül, de nem utolsó sorban: egy ilyen formátumnak akkor van minimális esélye a működésre, ha a tárgyalt műsort feszesen követve, kiszámíthatóan és következetesen frissül. Nálunk ezzel krónikus problémák vannak.

A másik észrevétel az volt, hogy ez a blog "kínos, nyomorúságos, gyötrelmes, felesleges, és méltatlan".
Ha ez így is van, arról - és ezt talán szerénytelenség nélkül állíthatom - nem mi, készítők, hanem maga a műsor tehet. És ez valahol nagyon sajnálatos, mert egyébként az alapötlet jó, és angol és amerikai példák tucatjai mutatták/mutatják be azt, hogy ezt lehet nívósan, szórakoztatóan, a valóban kiemelkedő tehetségekre és adottságokra fókuszálva is művelni.
Persze lehet csípőből SzuzanBojl-ozni, de ácsi: igaz, és jogos, hogy abban volt nem kevés "sztori", meg "dráma", ahogy a sertés-szerű, bojlertestű vidéki háziasszonyka odaállt, és a végső győzelemig menetelt, de... annak a nőnek szenzációs hangja volt mindehhez! Nem azért taszigálták őt át adásról-adásra, mert eladható a története, hanem azért, mert amit csinált, az jó volt. Ennek eklatáns ellenpéldája az idei szériából Valamilyen SíposEffTamás Péter, ValakiaPumpedékból Specina, Mézes Konchitawurst Norbert, Abaházi Nagy Operáténekel Lívia, Erdős Felvanvágvaanyelve Viola, és a valamiképpen még mindig versenyben lévő Tóth Csakreppelniéshörögnitudok Bettina.

Főként ezek miatt; meg a fárasztóan hosszú, négy órás(!!!) műsoridő; és az idétlen, ámde harsány műsorvezetés (érdemes mindig odaképzelni Kiss Ramóna mellé a műfaj etalonját, Antal Imrét, és elszörnyedni a vakítóan éles kontraszton); és a ripacskodásban élen járó, felesleges drámázásra bármikor kész, ámde következetlen, szakmaiatlan mentorok miatt a műsorfolyam mostanra vált élvezhetetlenné, és érdektelenné.
Annyira, hogy Anna rá sem bírta venni magát, hogy a 13. epizódot akár csak felvételről is visszanézze. (Ezúton is üdvözöl mindenkit, aki mégis benézett, és megkért, hogy ha(!) megírom, akkor írjam le, hogy ő személy szerint sajnálja Berta Dániel kiesését, de lássuk be, hogy ő kb ennyire volt elég, vannak nála sokkal jobbak.
Hoooopsz, spoiler!!)

Szóval, ha már így kettesben maradtunk, akkor: Szia Andris!

A mostani bejegyzés struktúrája kap egy kis csavart. A szokásoktól eltérően nem a produkciókra fókuszálok, mert azokra igazán nincs mit, elvégre mostanra világosan kiderült, ki miben jó, ki hogyan szeret és tud énekelni, a műsornak ezen kései szakaszában ebből már nagyon kilépni senki nem fog merni, szóval marad nekünk a körítés.

Az pedig olyan, amilyen: a kínosság, a nyomorúságosság, a gyötrelmesség, a feleslegesség, és a méltatlanság garantált.


A műsor legelején ez a Csillagok Háborújás önpromóció, alig észrevehető Mastercard termékelhelyezéssel akkor is megutáltatta volna velem a szériát, ha egyébként a rajongója lennék. Az eredeti trilógiát láttam egyszer, jó volt, elég volt, de semmi egyéb. Hát, mit mondjak: nem az RTL Klubon fogom újranézni.
Három perc sem volt ez az egész hitvány idétlenkedés, de valahogy sokkal többnek tűnt.

Jajj, nem, még egy perc ebből. Kiss Ramónát igazán öltöztethették volna Kancellárnak a Xénia Láz-ból. Semmi értelme nem lett volna, (ahogy ennek az úgynevezett bevonulásnak sem volt), de legalább röhögök egy jót.

"Alex, van kedvenc szereplőd a SW-ból?" Mi ez az RTL Reggeli színvonalát alulról karistoló, a bulvár legalját behatároló hülye kérdés?? Igazából még az sem releváns, hogy George Lucasnak melyik a kedvenc szereplője...

Új ivós játék! Ahányszor Puskás Peti kiejti azon az ostoba száján az "egyébként" szót, inni kell. Az első reklám előtt KO minden játékos, ez garantált.

Atyavilág, ez keményebb lesz, mint gondoltam. Hogy lehet valamiről, ami ennyire semmi, akármit írni?
Oké, szóval: Tóth Bettinának nagyon fontos, hogy olyan legyen, amilyen nem, azaz aranyos. Mert így - úgymond - megveheti a nézőket. Hát, végülis erre könnyebb egy hét alatt gyúrni, mint énekhangra, vagy széles előadói spektrumra...

Rico&Claudia kisfilmjéből kiderült, hogy ők, bár baromira nagy profik, hatalmas céltudatossággal és alázattal, igazából nem is azok, mert... de, azok.
A dal után a mentorok baromfiudvar-háttérzaja semmi másról nem szólt, mint Gáspár Laci ájult felszopkodásáról. Mert hát, az előadott dal annyira nehéz, és annyira szép, és annyira érzelmes, hogy talán még maga a szentséges Atyaúristenke sem tudta volna igazán méltóképpen prezentálni számukra.

Gulyás Roland az a fajta suttyó, aki úgy csókol kezet egy nőnek, hogy felrántja annak kézfejét a szájához. Ez pedig nem helyes. Amúgy volt még valami lelki dráma, vívódás, őrlődés, meg a szokásos, unalomig ismételt szarakodás is, nem tudom, nem figyeltem.

Berta Dániel és mentora elfogadták, hogy ha a rockabily megy, akkor azt kell erőltetni. Hát... lelkük rajta.
A dal utáni "értékelés" leginkább arra emlékeztetett, amikor az árusok veszekednek az aluljáróban a legjobb szőnyeghelyért. Méltatlan volt az egész műfajhoz, mint mindig, csak ezúttal maxra tekert hangerővel.

Serena Rigacci fém villával karmolászta a kaját a teflon serpenyőben, ez nálam már válóok, szóval jó vagy, meg minden, de szia. Amúgy pedig a videó szerint érdekes, és jópofa, ahogy szokja a magyart. Ja, az.
Néha úgy érzem, rossz a fülem, és tényleg lehet, hogy nem értek az ének-zenéhez, vagy simán csak más műsort nézek, mint a mentorok, de nekem Serena mostani produkciója tetszett a legkevésbé, ellenben a mentorok oda-vissza el voltak ájulva, szerintük meg most volt a legjobb. Ezentúl félve írok le bármit.

Rico&Claudia második dala... hűha, le se merem írni... szóval, totál középszerű volt, az ő kettejük tehetségéből a világon semmi nem jött át. Ez a félnótás Gáspár Laci képtelen elszakadni attól, hogy a blues, meg a soul, meg a funky annyira jó, és annyira fontos, hogy csak na, pedig hát lássuk be, hogy nem az.
Az ég szerelmére: rapbetét ennek a duónak? RAPBETÉT?? Hadd ne mondjak erre semmit.
(A mentorok ahelyett, hogy szégyenkezve, fejüket lelógatva hümmögtek volna pár szót, ujjongva ugrabugráltak összevissza. Megfejthetetlen.)

Berta Dániel második száma... ehhhh. Hagyjuk is.

Serena Rigacci olyan profin hozta a mai popzenei előadóművésznők színpadi kelléktárából nélkülözhetetlen magakellető, önprostitualizáló picsáskodást, hogy arra bármelyik látens, rejtőzködő pedofil megnyalta volna mind az öt szabad ujját.
Senkise Alex kicsit eltévedt a számválasztásnál, véletlenül összekeverhette Serenát Bettinával, amikor ezt a szövegfelmondós izébizét adta neki, de ő ezzel mit sem törődve, a lehető legjobb módon adta elő azt.
V I L Á G S Z Í N V O N A L .

Tóth Bettina produkciója… jó volt ugyan, de azért annyi méltatást nem érdemelt, amit a mentorok elnyafogtak nekünk.

Gulyás Roland előadása után a mentorok mondtak egy csomó mindent, nem tudom, pontosan mit, épp neteztem közben, de bizonyára fontos, és értelmes dolgok hangoztak el.


Ééés akkor végre a műsor érdemi része: amikor a mentorok arról mesélnek Ramónának, hogy hogyan érezték magukat az este.
Ez annyira, de olyannyira nagyon érdekes. Pl szerintük ez volt eddig a legjobb adás, és nagyon jól érezték magukat. Szerették az összes versenyzőt, mindegyik a kedvencük, persze a saját mentoráltjuk a kedvenc a kedvencek között.
Komolyan, olyan ez az egész blokk, adásról adásra, mint egy profi amerikai élsportoló mérkőzés utáni nyilatkozata. Esküszöm, létezik valahol egy polkorrekt, udvarias, mindenkinek egyforma mértékig benyaló, elégedettséget sugárzó etalon, amit minden valamirevaló közszereplőnek kiutalnak tanulmányozásra médiaszereplés előtt.

A televíziózás-történelem legőszintébb pillanatai azok, melyekben a közönség visszaszámol a szavazás lezárása előtti másodpercekben. Szívszorító.

Szóval Bettina és Dániel párbajoztak.

Azok a mentorok, akiknek a mentorátjuk párbajozik, miért vágnak olyan rohadtul tudományosan mérlegelő fejet, mintha valamiféle borzasztó nehéz döntés előtt állnának? Nem kell a sok felesleges rizsa: XY, jó voltál, de YX az én mentoráltam, ezért őt juttatnám tovább. Ennyi.

Mivel Tóth Bettinának valamiért indokolatlan hosszan kell ebben a műsorfolyamban szerepelnie, ezért nem engedték a mentorok, hogy a nézők hazaküldjék őt, és 3-1 arányban Berta Dánielt bocsájtották útjára.


A sorminta (és a már egy hete lement következő adás) alapján a következő kiesőnk Bettina lesz, a döntőbe pedig mehet az izgalmas, és ígéretes Serena-Rico&Clau-Roland trió.
Tulajdonképpen ez jól is van így, nagy igazságtalanság egyikük győzelme esetén sem történik, kérdés, hogy miként szavaz majd az istenadta, enyhén (súlyosan?) soviniszta Magyar Ember?
- Mennyire bünteti Serenát azért, mert olasz? ("Mit keres itt egy olasz, hát ez a magyar x-faktor, még csak nem is magyar, nehogymá'.")
- Mennyire bünteti Claudiát, de főleg Ricot azért, mert szlovákok, vagy legalábbis eltótosodott felvidéki magyarok, vagy mik? ("Nehogymá', butykó-matykó tót izék, menjenek haza Prágába tehetségkutatót nyerni, minekjöttek ezek ide.")
- Mennyire jutalmazza Rolandot azért, mert férfi? (Mivel a szavazásra hajlamos nézők döntő része nő, és ugyebár nő nőre soha, semmilyen pozitív választási helyzetben nem szavaz olyankor, ha egy férfira is szavazhat helyette, ezért eleve esélyesebb Roland a másik két versenyzőnél.)

A bejegyzés trackback címe:

https://raadaszsuritag.blog.hu/api/trackback/id/tr2413302669

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása